2017. február 9., csütörtök

Cooking Class

Pulla-laaa
Minden 250 g vajjal, 4 evőkanál cukorral, 50 dkg liszttel kezdődött, és úgy, hogy össze akartam kovácsolni a csapatot...
már legtöbbünk feje felett lengett a hazamenetel kardja, bármikor bárkire lecsaphatott. Mi mást tehet ilyenkor az ember, összehívja egy jó hangulatú sütésre-főzésre a csajszikat a barakkból.

A következő vasárnapot tűztük ki időpontnak, és Zeynepet, a kis török leányunkat főkuktának. Zeynep ezen a napon beavatott minket a török konyha legmélyebb bugyraiba.


A kép korgó has hangeffekttel jár együtt!

Hű, miket is tanultunk... hogy egy török képes literszámra lapátolni a tejfölt? Vagy hogy életüket és vérüket áldoznák egy eszméletlen mézes-mázas süteményért? :O

Lássuk, miket tanultunk még!

LITTLE BAGELS, szezámos aprósüti
Tésztához:
200-250 gramm vaj
1 pohár olivaolaj
1 tojásfehérje
3 kávéskanál só
5 kávéskanál cukor
kétharmad pohár joghurt
3 evőkanál ecet
4 pohár liszt

Tetejére:
1 pohár szezámmag

A pohár kb. 2 dl-es legyen!

Összekeverjük a tészta hozzávalóit, nagy labdává gyúrjuk. Felverjük a tojásfehérjét villával. A tésztából csípünk egy kicsi darabot, gilisztát formálunk belőle, összekapcsoljuk, belemártjuk a kapott kis koszorút a tojásfehérjébe (csak az egyik oldalát), és belemártjuk egy kis tálkába kiszórt szezámmagba, majd a sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük. Ezt megismételjük annyiszor, ameddig a tésztánk tart. 
200 fokon fél óráig sütjük.
Bázikus vulkáni kiömlési kőzet

Nyami-nyami

Két süti között feltűnt valami...


A török illatok hatására hajfonattá alakult a lányok haja.
Az összes lány haja:

Magic

MUSHROOM COOKIES, egy vicces teasüti :)
Tésztához:
2 tojás
200 g vaj
1 pohár porcukor
3 pohár kukorica liszt
1,5 pohár liszt
1 tk sütőpor
1 tk vaníliás cukor

Tetejére:
kakaópor

+eszköz: műanyag üveg kupakja

Összegyúrjuk a tésztához valókat nagy labdává, lecsípünk belőle egy kis darabot, majd labdává gyúrjuk, kicsit kilapítjuk, és egy kakaóporba mártott kupakot nyomunk bele. Ha ezt így folytatjuk tovább, a végén sok kis gombácskánk lesz, amiket aztán sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatunk, s 30-40 percig sütjük, ki tudja hány fokon.

Szulejmán semleges mélységi magmás kőzet

A tényleg édes kis gombák


ROSE PASTRY, a kedvencem, amolyan főfogás féle
Hozzávalók:
4 hagyma
5 big főtt krumpli
1 pohár víz
1 pohár olaj
1 csomag filo pasrty (keleti boltok hűtőjéből)
só, bors, esetleg vörös bors
fűszerpaprika
szezámmag

A hagymákat csíkokra vágjuk, felrakjuk kis olajon a tűzre, sózzuk, borsozzuk. A megfőtt krumplikat lereszeljük, és miután összefonnyadt a hagyma, belerakjuk a krumplit, és együtt sütjük. Megint sózzuk, borsozzuk (vagy vörös borsozzuk vagy vörösborozzuk), paprikázzuk. Kis együtt sülés után hagyjuk kihűlni.
Az olajat a vízzel elkeverjük, magunk elé fektetünk egy filo pastry-t, és megkenjük a tetejét az olajos vízzel. Teszünk rá a hagymás-krumplis töltelékből, feltekerjük. A tészta méretétől függően sima tekercset vagy csigát formálunk belőle. 
Ezt addig csináljuk, amíg van a filo pastry-ból. A csiga-bigákat/tekercseket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, megkenjük a tetejét az olajos vízzel, végül megszórjuk szezámmaggal.
Kisütjük őket, és készen is vagyunk. :)




Főztünk és sütöttünk még sajtos tavaszi tekercseket, lokma nevű irdatlan édes sütit, és kebabot is. Bizony, Zeynep kicsit túlzásba esett, de mi hagytuk!
Cooking Class volt a javából!!

A képen bármennyire is az ehetőséget imitáljuk, ez még nem ehető!

Keresd a különbséget a két képen, és étkezz változatos(hangulatb)an! 

Így végződött a török Finnországban a Cooking Class szakosztály első eseménye.
A kurzuska ezek után pedig mondanom sem kell, megállíthatatlan volt: 
a következő alkalmon pullát sütöttünk, hogy valami helyit is tanuljunk, mert a pulla a finnek echte sütije. Majd pedig Elena olasz kolleganő tanított minket pizzát sütni.

További egyéni akcióim során dél-kóreai, portugál, indiai, és cseh recepteket is kipróbáltam.
Szenzésön and full stomach!


MEGFIGYELÉSEIM

-A receptek török-angolról magyarra fordításáért felelősséget nem vállalok!
-Egy héten 3 török 5 kg joghurtot eszik meg. Hány éves a kapitány?
-Szezámmag, szezámmag. Mindenhez kell szezámmag.
-Eléggé rajta vagyok a Ouluközpontban lévő keleti bolton... pedig ilyen otthon is van...:/
-Rájöttem, hogy lehet kreatív módon jó kajához jutni.

2016. november 18., péntek

The End


Zárás, búcsúzás, mélázás, búsulás.
Mit jelent utoljára megtenni azokat a lépéseket, amelyek hónapokig a napjaid részei voltak?
Utoljára! Nem tudod, hogy visszatérsz-e... könnyebb azt elhitetni magaddal, hogy úgyis visszatérsz, úgy sokkal könnyebb. De aztán ott van rögtön a következő gondolat: mi van, ha nem? Életemben most teszem meg utoljára ezeket a dolgokat.
Mindennek nagyobb jelentőséget biztosítasz, hiszen ez az utolsó, kitüntetett alkalma annak a bizonyos tevékenységnek.

Utoljára elmentem mosdóba, utoljára belenéztem a kis tükörbe. Még mindig ott van a csempén a tükörrel szembeni "REDRUM" felirat, amit a tükörben utoljára "MURDER"-nek olvasok. Olyan vicces volt, amikor erre rájött Evelien. Hogy kacagott...jó ég! :D
"Oh, Bediiii..." mondta "I love youuu!"

Murder of redrum Stephen King regénye alapján

Nem bírtam egész éjjel aludni. Nagyon izgultam, nehogy elaludjak, és elmenjen nélkülem a fél éve megvásárolt repjegyem.

Borzalmas volt.
Vége.
Most mi lesz? Hova fog tűnni? Mi volt ez az egész?

Csak feküdtem háton, szép takarosan betakarózva a rénszarvasmintás takarómban. (Ez a mondat egy nyelvtörő is lehetne.) Kimerevedett szemekkel néztem a plafont, és éreztem, ahogy a mellkasom fel-le mozog, feszít.
Szándékosan nem sötétítettem be. Azt akartam, hogy Finnország ott legyen velem az utolsó estémen.
Minden olyan szomorú volt.

Kristynkával (ő még lesz itt egy hónapot) megbeszéltük, hogy az utolsó napomon nem fogunk lefeküdni, hanem kimegyünk a "Beach"-re és virrasztunk, és a játszótéri zsinórokon himbálózva végignézzük, hogy tényleg nem megy le a nap.
De aztán egész nap esett az eső, így végül nem vállaltuk be, csak a suliig tekertünk egy utolsót.
Oulunak is hiányozni fogok. Kristy szerint azzal, hogy esik, engem sirat a város.

Éjszaka felültem néha, kinéztem az ablakomon. Körbeöleltek a hatalmas, hosszú fák. Az út érdes betonja visszaverte a lámpák fényét. 
Oulu, viszlát! Sosem foglak elfelejteni!

Hajnalban, nagyon hajnalban félálomból riasztott a telefonom, hogy hazainduljak. Ekkor már a sietés, kapkodás elvette a figyelmemet az utolsó pillanatoktól. Mindent bepakoltam, amit még be kellett, leszaladtam a postaládákhoz, hogy Kristy búcsúajándékát bedobjam a ládájába. Aztán felcsörögtem Kristyhez, hogy indulhatunk. Bevállalta, hogy elkísér kilométereken át a dög nehéz cuccaimmal a buszmegállóig. Nélküle nem ment volna. Ez sem.

Nyilván sokszor volt olyan a félév során, hogy Karácsonyfa után majd meg pusztultam. Olyan is volt többször, hogy elegem lett mindenből, és haza akartam menni. De ilyenek mindig vannak. Magyarországon is biztos többször gondoltam előtte, hogy "a manóba! elegem van! Finnországba akarok menni!" :P
S örültem is... persze, hogy örültem, hogy haza mehetek, de ez nem egy jó egyesség, mert Oulu, meg az egész Erasmusom ott marad, és nem jön velem! Nem is jöhet, hát hogy is jöhetne!? Ott kell hagynom, le kell zárnom egy kincses dobozba, hiszen elmúlt és vége van.

Igyekeztem a jövőre gondolni, és tényleg már-már erőszakkal próbáltam lezárni a kincses ládát, de amikor ott ültem a buszon, és Kristynka ott állt a buszmegállóban, és nézett engem, kibuggyant az egész.... csak néztük egymást. Nem mosolyogtunk. Nagyon nagyon komolyan néztünk egymásra.
Én azt hiszem, akkor ott hagytam az egyik felemet Kristynek, Oulunak, és ennek az időszaknak.
Egy boldog fél volt, amely megvalósította önmagát.





2015. május 11., hétfő

Our funny english knowledge

English humor, a tiny gap of our communication


Kulinkikken: -Do you need a cover for your bed?
Luca: -No, I have pasta, it will be enough!


Kulinkikken: -What will you buy?
Nilay: -Bye-bye!


Kulinkikken on the frozen lake: -Be careful, there are many sharps under us!
Kristynka: -I know! But they are sharks!




Kulinkikken: -....squirrel!
Neza: -You saw it? Awesome!
Kulinkikken: -Neza, it was dead...
Neza: -Ou! :(


Kulinkikken: -I do not really meet often with my boyfriend's parents. They leave so far from us.
Anthony: -Oh. Really? It is terrible! Then when did you see last time your boyfriend?


Kulinkikken: -I have to study how to bake a cake!
Nilay: -Oh! You have an exam?


Kulinkikken in the kitchen: "First, you have to frighten the onion and then circle..."




Kulinkikken to Anthony: -How was Stockholm?
Anthony: -How did you know that? (Anthony heard Stockman, what is a shop in Oulu. He just came from there.)


Kulinkikken: -Let's try to collect words, those are in Hungarian and in Turkish the same!
Zeynep: -Kivi...
Kulinkikken: -Kivi?! It's international, please...


Kulinkikken: "This board game is really quick! If you have enough time..."




Kulinkikken: -I can't wait!
Nilay: -Me neither!

Yota is typing: "I am Yota." Kulinkikken don't know the guy called Yota, and she thought he is writing: "I am Yoda."


Thomas in the noisy pub: -I came to Oulu, because...
Kulinkikken: -Yeees, because of free parking!!


Prya on the frozen lake: -Are you sure, it is thick enough?
Kulinkikken: -Yees! It is thin enough! Do not worry!


Neza: -I have a helmet for safe biking.
Kulinkikken: -I have a Hamlet! To bike or not to bike?!


OBSERVATIONS:
-Woow!! English humor still exist!!
-I tried to use English as simple as I can, and I realised it influences my other activities too. Do it simple! :)
-Fortunately (or not), finally I understand the lyrics of the English songs.
One example:
 Rihanna-Umbrella
-Ha-ha-ha!! :D :D :D


2015. május 9., szombat

Helsinkim- 3. nap

A harmadik nap Helisnkiben egyben az utolsó napom volt.
Reggel elbúcsúztam Jacky-től, és a háztól. Mindenkinek hagytam kis búcsúüzenetet az asztalon "See you in O.Z.O.R.A." aláírással.

Azt hittem belefér még az időmbe a legnevezetesebb épületek körbeszaglálása, de sajnos időm híján nem kockáztathattam. Legalább lesz miért visszatérnem, nemde? :)

A buszút hazafelé ismétlés volt. Mikor idefelé jöttünk, gondolatban írtam egy listát az ablakon át látottakról. "Ezt is meg kell majd néznem!" "Ide is el kell majd jönnöm!" Én mondom egy nap nem és nem és nem elég Helsinkire, de még kettő sem. 

Mondjuk ez a szállásodtól, a lakótársaidtól, és lelkiállapotodtól is függ... vagy mindent ki akarsz hozni belőle, kapkodsz, futsz, sietsz, vagy pedig lassan mész, békében, mindent átérzel, mindent megélsz...
remek kirándulás volt, minden egyes porcikájára élesen emlékszem. 
A különlegessége, hogy egyedül voltam mélyen belém véste az ott történteket. 




Sometimes You need to walk alone. Just to show that you can.


MEGFIGYELÉSEIM:
-Sikerült.

2015. május 8., péntek

Helsinkim- 2.nap

Helsinki egész napra az enyém volt, de még hogy...

csodás napom egy testes kialvással kezdődött. Kirándulásról volt szó, ám egyedül. S hogy miért volt ez így csudi jó? Akkor keltem fel, amikor akartam, azt csináltam a magam tempójában, amit akartam, nem kellett senkihez igazodnom, és senki skilljét megszoknom a túléléshez.
Első délelőttömön első estém folytatódott: aktív szemlélője voltam a hostelben megszálló különböző világok találkozásának.
A hely, mint már korábban írtam elképesztő volt, de persze a "Limeted hot water" valóban limeted volt, és a szauna sem üzemelt , de kit érdekel??

When we love we understand the unperfection! 

A lakók hamar megkedveltek.
Különösen egy tibeti arccal töltöttem sok időt.
Igen!
Tibet!
Szerintetek mennyire érdekelt ezek után Helsinki?

Jacky from Tibet
A Hostelben folytatott mély beszélgetések után délután buszra pattantam, és a központig meg sem álltam. Úgy éreztem, hogy már legalább egy hete itt vagyok, teljesen ismertem a várost.
A rajztanárom, Matti javaslatára először a Helsingin Art Museum-ot látogattam meg, ahol további utastársakra leltem két idős hölgy személyében, akikkel egy különleges technikával rajzoltuk le egymást.



Helsinki többször is emlékeztetett Kemi Hókastély jeges falaira.
A folyamatos felismerések, ráeszmélések miatt sosem tűnt el a mosoly az arcomról.




Egész nap borongós idő volt, olykor eső is esett, but who cares??
Egyedül képes voltam beragyogni Helsinkit, és élvezni a város minden egyes csodáját.
például ezt itt:


A modern, és régi épületek mellett széles utcák vonultak a tengerig.



A városnézéssel egybekötött kikötőkeresésem célja a szomszédos Suomenlinna sziget felkutatása volt, amely az UNESCO világörökség tagja.
Kis hajó vitt át a túlpartra.

Kilátás a hajóról
Suomenlinna



Kis bohóckodás az önkioldóval





Karácsonyfa, nézd!
Kezdődik!

A sziget varázslatos volt. Minden egyes léptemnél éreztem, ahogy az előttünk ott menetelő katonák nyomait súrolom.

Nézd, mit találtam!

Amit már Ő is megtalált!!
Az idő továbbra is borús volt, és esni csak akkor kezdett, amikor végre megtaláltam a King's gate-et. Megjegyzem mindenhol ez a kapu volt hirdetve, és minden nyíl mindenhova ezt mutatta, így nem is csoda, hogy a szigeten töltött első fél órámban már három King's gate volt a tarsolyomban.
1. King's gate

2. King's gate

3. King's gate






A valódi King's gate

Szigetelésem után tovább kószáltam a városban, és továbbra is csak állt a lélegzetem a nagyobbnál nagyobb épületektől, és egy magyar lángos feliratú járgánytól. Hogy micsoda??
Bizony!
Magyar lángos feliratú járgány

Az újabb útitársam a lángosos magyar úr volt, aki ellátott pár must to see tanáccsal. Ennek köszönhetően fél óra és a finn Sió barackom elteltével már egy sziklatemplom üvegajtaján kopogtattam.

Sziklatemplom
Közgazdaságtudományi Kar Helsinkiben

Aztán Sibelus zeneművét hallgattam, méghozzá a szél hangszerelése által.

Sibelius Monument

A nap zárásaként pedig találtam egy másik partot.


nagyon szerettem!!!
Ezek után random villamosokra felszállva még kalandosabban gyalogoltam le a 5 helyetti 8 kilométeremet a hostelig.
Éjszaka volt már, de a lakók nagyon vártak színes ceruzákkal és festékekkel, amelyek hiányát említettem a tulajnak előző nap. Most minden ott volt. Sőt még több is: néhány rajzocska, amelyek a lakók kezei által keltek életre. Visszainspiráltam őket?

Magic!

MEGFIGYELÉSEIM:
-Szülinapi ajándék utazásról lévén szó a hétvégi szülibuliból megmaradt finomságok lettek a három napi betevőim.
-Alig vártam, hogy minden úgy történjen, ahogy meg van írva.
-Helsinki kacsái félelmetesek!
-Kacsa, kacsa, Helsinkiben rengeteg kacsa van, a cipőtalpamon pedig rengeteg meglepetés a kacsáktól.
-Ouluban este 11-kor még világos van.
-Helsinkiben 10-kor már nem.
-Korán lefekszem, hogy reggel elbúcsúzhassak Jackytől.